Mondhattuk volna közel 100 évvel ezelőtt, de sajnos ez ma már így csak ˝?” abban az értelemben igaz, hogy az emberek, akikkel találkoztunk a ménesi borvidéken, és Aradon tett kirándulásunk során Magyarok maradtak, még ha ez nem is mindig volt probléma mentes.
A Péteri Borbarát Kör Egyesület elsődleges célja a (most már nyugodttan mondhatjuk) méltán híres ménesi kadarka borvidékének megismerése volt. Természetesen a múltunkban fontos szerepet betöltő Arad meglátogatása sem volt másodlagos. A néhány órát, amit itt töltöttünk, azt Olasz Angéla idegenvezető (történelem tanárnő) töltötte meg számunkra tartalommal ahogyan elkalauzolt minket szeretett városában. A sok magyar vonatkozású épületről elmondott története mellett a helyszínen beszámolt a Szabadságszobor és az aradi vértanuk emlékére állított emlékmű létrehozásának viszontagságairól is.
Az Aradi vértanuk emlékhelyénél még alig hervadtak el az egy hete a kivégzésük évfordulójára elhelyezett koszorúk virágai. A Péteri Borbarát Kör Egyesület nevében Urbán Pál, a Monori Strázsa Borrend nevében pedig Hanzelik Lajos helyezték el a Hősök tiszteletére koszorúinkat és közben elénekeltük nemzeti himnuszunkat.
Délután 4órára érkeztünk a ménesi borvidékhez tartozó ópálosra ahol Dr. Balla Géza borászatát látogattuk meg.
A szőlészet 70hektáros területtel rendelkezik. (nem mellékesen a terület azon a szélességi fokon van ami Szekszárd és Villány között halad el) A sziklás talaj és az adriaihoz hasonlatos éghajlat miatt a vörösborok aránya 85% a fehér fajtáké pedig 15%. A szüret egyébként ott jártunkkor is tartott. Éppen a helyi egyik kuriózumot a „Mustos fehéret” darálták 22 cukorfokkal.
A takaros szobák elfoglalása után, Bálint Zoltán kereskedelmi igazgató mutatta be a csoportnak a vállalkozást és beszélt a szőlőtermesztés helyi sajátosságairól. Az éppen folyó szüret kapcsán pedig a borászatbon alkalmazott technológiát szemléltette.
A rövid, de tartalmas előadás után átmentünk a vendéglátó pincébe ahol egy másik, szintén Magyar csoporttal együtt kóstoltuk végig a borászat „prémium” borsorát. A borokat szintén az igazgató mutatta be, mondta el róluk a készítésük körülményeit, az esetleges érdekességeket.
A borkóstolás még nem ért véget amikor a vacsora feltálalásra került, így a finom ételeket és a borokat együtt élvezhettük.
A vacsora és a borsor végéhez sem értünk, amikor harmonika hangjai árasztották el a pincét, és a kóstoló utolsó borát a Kadarisszimát a harmonikás és a nótázás elcsendesítése után tudta bemutatni az igazgató úr.
Ezután egy jó hangulatú nótázós este következett, ahol a Péteri Borbarát Kör Egyesület csoportja a Jogász Egylet tagjaival együtt szórakozott az éjszaka közepéig.
Itt még fontos megjegyeznem, hogy közben megérkezett a borászat tulajdonosa is (aki egyben a főborász is) aki szintén csatlakozott az énekléshez és néhány hazafias nótát együtt énekelt a társasággal, és kifejtette, hogy ez a jó hangulatú együttlét, amiért érdemes a vállalkozást csinálni.
Vasárnapra virradóra a csendet Urbán Attila törte meg először. Hajnal nyolckor a folyosón ébresztőt parancsolt, és jóféle gyógyító pálinkával engesztelte ki az álmukból fölvert embereket.
Reggeli után pakolás, és búcsúzás következett. Irány a gyulai határ, majd a fürdő, ahol a társaság nagy része igénybe vette a termálfürdő szolgáltatásait, és a négy órai indulásig áztatta megfáradt testét. A hazafelé vezető utat már csak a szarvasi halászcsárdában szakítottuk meg egykiadós vacsora erejéig, aztán irány haza. Érdekes módon a hazaút sokkal csendesebb volt, mint Ménes felé menet. Csak egy kisseb társaság idézte fel fiatalságát, és próbált halkan mozgalmi dalokat énekelni.
Mozgalmas, jó hangulatú kirándulás volt ez is.
Reméljük jövőre is lesz lehetőségünk egy újabb borvidék megismerésére.

László Péter

There are no comments yet.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked (*).